(Meg)Műveletlen Terület

Az a nagy helyzet, hogy én tényleg megértem, hogy engem nem lehet igazán szeretni. Mindenkinek csak addig kellek, ameddig meg nem ismer és el nem megy tőlem a kedve egy életre. Megértem, mert nekem sem sikerült megkedvelnem saját magamat, holott igen csak régen próbálkozok vele. Nem…

Az ember mindig csak utólag látja tisztán önmagát, miután elkövet valami szörnyű nagy hülyeséget - mondhatnám, de ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Sokan képesek az ésszerű, racionális gondolkodásra, csak a csorgó nyálú idióták, köztük persze én veszik észre…

Aki olvasta előző blogomat, az jól tudja, melyik politikai irányzat elkötelezett híve vagyok voltam. Ahogy már a bevezető posztban is leírtam, nem a világnézetem változott meg, nem az elveimet adtam fel, csupán belefáradtam a mindennapi politika mocskába. Korábban érdeklődve…

Nem könnyű feladat belefogni egy új blog írásába. Most mégis úgy döntöttem, nekiállok virtuális papírra vetni a gondolataimat, ahogy tettem azt korábban is, a magam örömére. A cím, azaz a (Meg)Műveletlen Terület egyfajta önkritika, amellyel azt próbálom üzenni régi…